|
|
|
... leírhatatlan,
Ez a tavasz, ami megfoghatatlan.
Lelkes növények illatukat ontják,
Napsugarak a fák rügyeit bontják.
A huncut égi villany már most ragyog,
A réten színes virághad kanyarog.
A mező lágyan most karjaiba vesz,
Nincs már zaj, csak a friss, természetes nesz.
A napfény cirógat, a virág simogat,
Majd engem mindez most álomba ring... |
2017-03-18 13:30:30 |
|
|
|
|
|
|
... találkozunk.
Hiába futsz, mondom magamnak.
Tudom ott messze mi megyünk,
ott megyünk együtt kéz a kézben,
földig-ágú fenyők között,
tömör, sötét, kúpsor közelében.
Kanyargó ösvényen megyünk.
Avaros rétben bükkök állnak:
rügysárga kupoláikon
régi kis szelek általszállnak.
Messze előttem suhogás,
ott mennek sűrű, rőt ... |
|
2016-05-09 21:00:26 |
|
|
|
|